1. Fejezet 1. rész

1. Fejezet 1- rész

A Baleset

Sziasztok... remélem tetszeni fog a történet, a helyesírási hibákért bocsika, újra kellett telepíteni a gépem és még nincs rajta Word...

Jó olvasást és kérnék komikat

Puszi Flora

A Baleset 1. rész

Már körübelül négy hónapja, hogy a Cullen család elment és engem pedig itthagytak. Teljesen összetörtem és magamba fordultam... A külvilágnak próbálom azt mutatni, hogy jól vagyok, de ez nem igaz.

Nagy nehezen ma is felkeltem. Kivettem a szekrényből az első kezembe akadó göncöt, nem is néztem, hogy összeillenek-e. Elmentem lezuhanyozni, majd felöltöztem. Ezek után lementem reggelizni. Charlie már ott ült a konyhában és reggelizett, közben pedig az újságot olvasta. Kivettem egy tálat, müzlit és tejet, majd csatlakoztam apámhoz. Ő, apu ekkor összehajtotta az újsgot és rámnézett szigorúan:

- Bella!!! Nekem ebből elegem van! Olyan vagy,mint egy zombi! Visszaküldelek Renee-hez. Jót tenne neked egy kis változás. Itt egész nap csak a szobádban gubbasztas. - mondta higgattan, de határozottan....

- Apu... Nyugodj meg! - mondtam fakó hangon és egy mosojt eröltettem magamra - mára terveztük Angela-val, hogy elmegyünk Port Angelesbe mozizni.

- Rendben... - mondta apu gyanakodva. A beszélgetés után feláltt és elment dolgozni. Az utobbi időben egyre jobban ment a "hazudás". Befejezrem a reggelim, majd elindultam az iskolába. Mivel jóval elöbb beértem mint kellett volna, úgy döntöttem, hogy mé átnézem a matekot. Mire végeztem már mindenki megérkezett és elindult a terme felé. Én is követtem a példájukat. Az első órám helyszine a biológia labor volt. Mikor beléptem, röktön rámtörtek az emlékek és velük együtt a fájdalom és a hiányérzet. Gyorsan a helyemre mentem és vártam, hogy ez az óra is véget érjen. Unalmas volt, nem is figyeltem igazán. ZZZZZZ - szólalt meg a csengő. "a végre!" gondoltam magamban. Felálltam, összeszedtem a cuccom és odamentem Angela-hoz.

- Szia Ang!

- Szia! -köszönt zavartan.

- Lenne kedved eljönni velem Port Angelesbe?

- Nem is tudom..., de végül is nincs mára programom. De egy kérdés. Mért pont velem akarsz menni. -nézett rám kicsit értetlenül.

- Hát... nem is tudom, mert veled olyan jól kijöttem... - derekt nem jelenidőben mondtam, mert amióta Ők elmentek nem beszéltem vele.

- Jó akkor mikor vegyelek fel?

- 6 órakor jó lesz?

- Persze. Akkor 6-kor felveszlek. Szia -azzal elment. "Ezt letudtam!" - gondoltam magamban, azzal tovább mentem. A nap hátralevő része unalmasan telt. Miután végeztem, hazamentem összedobtam valami vacsorát Charlie-nak, majd felmentem megírni a leckém. Pontban hatkor hallottam meg a fékcsikorgást a ház elött. Lementem, felvettem a cipőm és a kabátom, majd kimentem.

- Szia-köszöntem

- Szia! Mit szeretnél megnézni?

- Nem tudom. Nekme igazából mindegy csak ne romantikus film legyen.

- Jó. Ahoz most nekem sincs hanguatom.

- Majd kiválasztunk ott valamit. - a továbiakban nem beszéltünk. Én - szokás szerint - a gondolataimba méjedtem.

- Hahó! Bella! - Ang hangja rángatott vissza a földre.

- Igen! Bocsi csak elgondolkoztam.

- Hát azt észrevettem! Megjöttünk.

- Jó!- azzal kiszáltam - na akkor mint nézzünk meg?

- Valamilyen vígjáték jó lesz?

- Persze. - mondtam. Megvettük a jegyeket és bementünk. Alig, hogy leültünk, már el is kezdődött a vetítés. Nem nagyon figyeltem oda. Mikor vége lett elindultunk, hogy együnk valamit. Bementünk egy közeli étterembe. Csendben fogyasztottuk el a vacsorát.

- És miújság veled? - kérdeztem már a kocsiban.

- Vel... - nem fejeztebe hanem egy hatalmasat sikoltott...

folyt. köv...