1. fejezet 2. rész

1.fejezet 2. rész

Kicsit szomorú vagyok h nem kaptam komikat… remélem, hogy ehhez a részhez több komit kapok mint most…
Jó olvasást Puszi
Flora

Baleset 2. rész

- Vel… nem fejezte be, hanem egy hatalmasat sikoltott…

A következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy sajog a lábam, és valami meleg folyik végig az arcomon. Aztán, hogy valaki felvesz és elvisz onnan. Egyszer csak megállt. Csak ekkor éreztem meg, hogy a kezek, amik tartottak jég hidegek. „Vámpírok!!” – ez volt az utolsó ép gondolatom, mielőtt megéreztem volna a fogakat a nyakamon. De hamar el is engedtek. Én pedig csak a méregre figyeltem. Éreztem, ahogy minden egyes szívdobbanással egyre jobban szétterjed a testemben. Nem sikoltottam, nem rángatóztam, nem láttam értelmét. Egy idő után már a légvétel is nehezemre esett… így ezt is abbahagytam. Egyszer csak egy pillanatra minden fájdalom abbamaradt, majd újult erővel mindenemre rátört és égetett, majd a szívemet is megtámadta, amely néhány perc után egy nagydobbanással megállt. Miután elmúlt az égő érzés, kinyitottam a szemem és hat arany szempár nézett rám kérdőn.
- Szervusz! – köszönt egy kedves arcú lány.
- Hello! – köszöntem én is csodálkozva – Mi történt velem?
- Vámpírrá változtattunk. Emlékszel valamire a múltadból?
- Nem! Csak valamire, hogy itt valamikor éltek vámpírok, de konkrétam az arcukra nem.
- Jó. A neved Bella és 18 éves vagy. Többet nem tudtunk kideríteni rólad.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. – válaszolták kórusban.
- Mért néztetek rám olyan furcsán mikor „felébredtem”?
- Azért, mert csak két napja haraptunk meg, és nem skarlátvörös vagy fekete szemed van hanem arany színű. De ez általában az újszülötteknél körülbelül egy év után lesz olyan.
- Értem.
- Most pedig bemutatkozunk. Én Sophie vagyok – mutatkozott be az e kedves arcú lány – Ő itt Tom, Thony, Dav, Poppy és Paul.
- Sziasztok!
- Nincs kedved eljönni velem vadászni? Biztos nagyon kapar a torkod. – kérdezte Tom és cinkosan rám mosolygott…
- De szívesen… - azzal kiugrottunk az ablakon és elkezdtünk futni. Nem futottunk sokáig, mivel hamar megéreztük egy oroszlán illatát. Gyorsabb tempóra kapcsoltam és mire Tom utolért már a fogamat mélyesztettem bele a vergődő állatba.
- Ügyes! – dícsért meg. Még egy-két farkast elkaptam, majd elindultunk vissza a háza.

Másnap...

- Halljátok! A másik lány is mocorog. – szólt Sophie.
- Szia!
- Hello! Oh istenem Bella… Jól vagy? – kérdezte és a nyakamba ugrott. Nem tudom a nevét de így is bízzam benne és szó nélkül visszaöleltem.
- Igen. Semmi bajom. Hogy érzed magad? – válaszoltam.
- Kicsit kapar a torkom, de amúgy jól. Mi történt velem? – Nagy levegőt vettem majd én válaszoltam.
- Vámpírrá változtattak minket. Emlékszel valamire a múltadból? – kérdeztem. Meglepetésemre nyugodtan válaszolt.
- Csak rád, saját magamra és arra, hogy karamboloztunk.
- Az jó! Na most akkor bemutatkozunk neked is. Én Sophie vagyok. Ők itt Dav, Tom Thony, Paul és Poppy.
- Sziasztok.
- Kérdezhetek valamit? – nézett ránk Tom.
- Ne kímélj.
- A mi családunkkal maradtok?
- Én a magam részéről igen, te Ang?
- Persze.
- Én is kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ti csak állatvéren éltek, vagy embereket is öltök?
- Nem. Csak állatokat ölünk. Úgynevezett vagatáriánusok vagyunk.
- Oh értem… szerintem az nekem is jó lesz…