2. fejezet

2. Fejezet

Remélem ezt a rész többen olvassák el mint az előzőket...:(

Jó olvasást és kérnék komikat...:)

Puszi

Flora

Központban a szomorúság

/Jasper szemszöge/

"4 hónapja költöztünk el Forksból. 4 hónapja szomorúság honol a családban de főleg Edben. Ráadásul Alice nagyon haragszik Edwardra amiért otthagyta Bellát. Még elköszönni se engedte tőle szerelmem. Ezek összeadódnak aminek eredménye, hogy szegény feleségemet mindig otthon hagyom és elmegyek egy nagyobb vadászatra. Edward - amióta eljöttünk a városból - csak a szobájában ül és azon rágódik, hogy vajon Bella most épp mit csinál és, hogy vajon gondol e még rá (ránk). Alicenek megtiltotta, hogy figyelje Bella jövőjét és ő is felhagyott a gondolatovasással. Ha akkor meg tudom tartani az önuralmam, ma boldogan élnénk Bella, Edward és az egész család boldog lenne. Ez mind az én hibám. Ha akkor kicsit jobban koncentrálok akkor most minden a normális lenne. Emm még mindig elsütné a megannyi perverz poénját és mindenre és mindenkire csípős megjegyzést tenne. Szerelmem nevetne és folyamatosan szegény Bellst nyúzná az újabb és újabb vásárló körutakkal, na és Ed se lenne ilyen bús. 100 éve nem éreztem ennyi szerelmet és féltést áradni senkiből a közelemben, mint Edwardból ha Belláról volt szó. De sajnos azt is éreztem, hogy legjobban saját magától félti." - elmélkedtem. Lassítottam a tempón, majd megálltam. " Hogy én mekkora egy idióta vagyok " ordítottam fel és dühöm csillapítása képp egy hatalmasat rácsaptam a kezem alatt levő sziklára ami ettől ketté repedt. " Na jó most már ideje hazamenni." - gondoltam. Már lassan egy hete eljöttem.

Néhány órával később...

- JASPER!!! - kicsim úgy ugrott a nyakamba mintha hetek óta nem látott volna. De sajnos tényleg nem látott csak egy hete.

- Én is örülök neked. Nagyon hiányoztál. -mondtam majd megcsókoltam - Mi történt amíg távol voltam?

- Semmi. Ed még mindig a szob... - nem folytatta. Szeme elködösült, távolba révő lett... Látomása volt.

- Alice! Mit látsz? - kérdeztem higgadtan. Már tapasztalt vagyok feleségem "kikérdezésében".

- Bellát látom. Beül Angela mellé a kocsiba. Elmennek Port Angelesbe mozizni. - mindtha alig hallhatóan

- És aztán? - kérdeztem

- Megvacsoráznak egy közeli étteremben és aztán... - nem folytatta hanem a szája elé kapta a kezét.

- Aztán hazafelé balesetük lesz és aztán... semmi! Sötétség!! - mondta meggyötört hangon. Éreztem rajta, hogy nagyon szomorú és, hogy nemsokára könnyek nélkül fog sírni, de ez érthető hisz Bella volt a legjobb (és az egyetlen) barátnője. És amióta eljöttünk folyton érződik rajta a hiánya. Persze elkezdtem nyugtatni, de ekkor belémhasított Edward hatalmas fájdalma.

- NEEEM!!! - ordította fájdalmasan bátyám. Hallottam(tuk) ahogy összetört valamit...

- Edward Cullen!! Ne merészeld... - ordította szerelmem. Látta, hogy Edward készül valami hatalmas őrültségre.

/ Edward szemszöge/

Hónapok óta csak a szobámban gubbasztok. Az idő számomra megszünt létezni, amióta elhagytuk Forksot. Nem csinálok semmit. Nem vadászok, nem beszélek senkivel, de még a gondolatolvasással is felhagytam...

Egyszer csak Alice látomása furakodott az agyamba és nem tudtam nem odafigyelni rá: " Bella volt benne. Nagyon letört volt. Beszállt egy autóba Angela mellé. Elindultak Port angelesbe. Megnéztek egy filmet majd beültek egy étterembe vacsorázni. Ezek után elindultak vissza Forksba. A következő képen két kocsi rohan egymásba, majd... semmi.

- NEEEM!! - ordítottam és összetörtem az ágyat amin az előbb még én feküdtem. " Nem lehet, hogy egy ilyen jó lélek mint szerelmem meghaljon. De ha tényleg meghalt én is utána megyek." - kavarogtak a fejemben a gondolatok, de végül a Volturi mellett döntöttem. "Ők biztos, hogy megölnek, vagy ha nem csinálok valami olyat, hogy megtegyék."

- Edward Cullen!! - hallottam meg hugom hangját - ne merészeld... - ez gyors volt... Hamar "átment az infó"... - Ha el akarsz menni a Volturihoz akkor előbb rajtunk kell átjutnod. És úgy sem fogsz tudni minket legyőzni, hisz hatan vagyunk ellened. - folytatta Alice már a szobámban ahova addigra a többiek is felértek.

- Edward!! Ezt nem teheted meg... - mondta Rose kissé idegesen.

- Már mért ne tehetném meg... Bella meghalt... így már nincs értelme "élnem", főleg nem egy olyan világban ahol nincs Ő.

- Akkor mért hagytad el ha ennyire szereted... Edward, láttam milyen állapotban van... Teljesen összetört és nem beszél senkivel. Ez az utazás is csak azért volt, hogy Charlie azt higgye, hogy nincs semmi baja, de valójában csak azért csinálta, hogy ne kelljen elmennie Forksból mert végig reménykedett abban, hogy te visszamész hozzá...!! - ordította Alice.

- De ti ezt nem érthetitek... Nektek egyikőtöknek sem olyan törékeny a párja mint nekem... Nem kell úgy vigyázni rá mint nekem kellett... Jobb volt így neki hisz csak a bajt hoztam rá... - ordítottam - Jasper!! Ne próbálj nyugtatni...

- Bocsesz... - mondta közönyösen Jas.

" Ed!! Szerinted mennyi az esélye, hogy akár a házból is kijutsz? Mert szentem semmi. Egyikünk se fogja hagyni, hogy elmenj a Volturihoz megöletni magad..." - szugerálta felém Emm

" És szerinted Bella ezt akarná? Hogy teljesen fölöslegesen megölesd magad" - kérdezte gondolatban Rosalie.

- Rose, Emmett kérlek fejezzétek be... - mondtam már valamivel nyugodtabban...

- Bocsika -mondák egyszerre...

- Alice! Próbáld meg Bella jövőjét "megnézni"... - mondtam hugomnak

- Már próbáltam, de semmi... - válaszolta sírós hangon hugom...

- Próbáld meg Charlie jövőjét megnézni... - mondta nyugodt hangon Carlisle "hogy tud még ilyenkor is ilyen nyugodt lenni" - elmélkedtem.

- Oké... megpróbálom... - mondta Alice. Én is feszülten figyeltem a gondolatait. Egy elég éles jövőkép tűnt fel: " Charlie plakátokat ragasztott ki Angela és Bella képével. Alá pedig ez volt írva: ELTŰNTEK!!! Aki látta őket kérjük jelentkezzen a rendőrségen."

/ Charlie szemszöge/

5 napja tűntek el a lányok. Angela szüleivel folyamatosan, naponta többször beszélek... Renee és Phill is itt vannak. Mindannyian abban reménykedünk, hogy épségben előkerülnek a lányok... De sajnos erre egyre kevesebb az esély... Erről is az a Cullen gyerek tehet... Ha nem csavarja az ujja köré Bellst, akkor nem tört volna össze ennyire mikor elment. És nem próbálta volna nekem ezzel az utazással azt hazudni, hogy jól van. Ha a kezem közé kerül, esküszöm, hogy kitekerem a nyakát...

Remélem tetszett... sok komit kérek...