3. Fejezet
Remélem tetszeni fog mindenkinek a következő feji. Örülnék ha komiznátok…
Jó Olvasást:
Flora
Költözés
/Bella szemszöge/
Lassan már fél éve, hogy Sophie-k átváltoztattak minket. Itt a ideje a költözésnek. Ang még nem jöhet suliba, mert ugyan az önuralma nagyon nagy, de szemében még eléggé látszik a vörösség, habár már kezd áthajlani karamellszínűbe.
- Kész vagy? – kérdezte Sophie.
- Igen. Ez az utolsó bőröndöm.
- Akkor mehetünk is. – Vámpírsebességgel mentünk le az autókhoz.
Kanadába utazunk. Ang Thonyval, Sophie Paullal, Poppy Davvel én pedig Tommal utaztam egy kocsiban. Nem véletlenül így mentünk. Ang Thonyval jött össze miután átváltoztattak minket, Sophie Paullal, Poppy pedig Davvel nagyon rég együtt van. Én is az átváltozásunk után szerettem bele Tomba, amit ő örömmel viszonzott. Anget és engem 18-évesen haraptak
meg. Thonyt és Tomot 19, Davidet 22, Poppyt 23, Sophiet 26, Pault 27 éves korában változtatták át.
Churchillbe költözünk. Ez a város a Kanada-USA határtól körülbelül 1000 km-re van. A mi tempónkban nagyjából 2 nap alatt ott leszünk. Megállnunk csak egyszer kell a határnál, mert tankolni kell. Már nagyon kíváncsi mindenki, hogy milyen a ház. Poppy választotta és Sohie segítségével rendezte be.
- Kicsim! Szerinted mekkora házat vettek Poppyék?
- Nem tudom Tom. De szerintem nagyot, legalábbis ha az előző házból indulunk ki…
- Hát igen. Csak már lennénk ott – mondta.
Nekem több nem is kellett. Feljebb váltottam és gyorsítottam (ezzel megelőzve Angéket).
Másfél nap múlva…
- Hűha!! Kitettetek magatokért, Poppy. Gratulálok – mondtam ámuldozva.
A ház gyönyörű volt. 4 emelete volt plusz a földszint és a garázs ami az alaksorban volt a garázs. A fiúk kitalálták, hogy mindenkinek legyen egy autója, egy motorja és két közös nagy terepjáró. A garázsban már ott ált a négy új kocsi, a két terepjáró és a nyolc motor.
- Figyelem!! – Soph – Arra gondoltam, hogy a 8 kocsit újraoszthatnánk, mivel pl.: Bella sokkal gyorsabban vezet, mint pl. Ang, ezért Angela megkaphatná Bells kocsiját, Bella pedig választana az új járgányok közül.
- Én a volvot kérem. – mondtam és rámutattam egy aranyszínű csodára.
- Thony? Te melyiket szeretnéd?
- Az Alfaromeot.
- Thony kocsija kinek kell?
- Nekem az tökéletes lesz. – mondta szerelmem.
- Az én kocsimra ki ájázik? – kérdezte Poppy.
- Az én szeretném – mondta Sophie
- Paul?
- Én maradok a saját kocsimnál.
- Oké. És te David?
- Én a BMW-t kérem.
- Akkor az enyém marad – hála istennek – a Porshe – mondta Poppy.
- Most pedig a motorok jönnek – mondta Sophie.
- Sophie? – kérdezte Poppy.
- Én a piros Suzukit kérem.
- Tom?
- A fekete Yamaha tökéletes lesz.
- Bella?
- Fekete-fehér-kék Hyundai pont nekem való.
- Ang?
- Piros-fehér Yamaha.
- Dav?
- Nekem a sötétkék-fehér Honda kell.
- Thony?
- Én Fekete-fehér-piros Hondát kérem.
- Paul? – nézett végül rá Poppy.
- Hát… gondolom az a sötétrózsaszínt magadnak szánod… így nekem jó lesz a világoskék-fekete Hyundai
- Igen… akkor ezzel végeztünk – Poppyé lett a másik Suzuki.
Mikor beléptünk a házba, mindenkinek „egy nagyot koppant az álla a padlón”.
- Na? Hogy tetszik? – kérdezte nővérem.
- Nagyon szép.
- Figyeljetek. Innen jobbra a konyha van. Minden emeleten van két fürdő és két szoba. Az I. emeleten Sophie és Paul, a II.-on Ang és Thony, a III. emelet Dav és az én birodalmam és a IV. emelet pedig Belláé és Tomé. A szobákon és fürdőkön kívül minden emeleten van egy gardrób is. – hadarta Poppy. Mi csak mosolyogtunk rajta
- Most pedig mindenki menjen a saját emeletére és pakoljon ki – adta ki az utasítás Paul. Mi nevettünk, tisztelegtünk, majd felfutottunk a saját emeletünkre.
Nem minden ruhánkat hoztuk el. Majd itt veszünk mindent ami kell.
Mikor felmentünk a mi emeletünkre, ha lehet még jobban elcsodálkoztunk. Jobbra 4 ajtó volt, balra 1 és a folyosó végét lezáró fal. A gardrób az emelet majdnem felét elfoglalta. Bementünk, hogy kipakoljunk. Az egyik fele Tomé, a mási az enyém volt. Mikor végeztünk a pakolással, csak akkor vettük észre, hogy van a gardrób oldalfalán még 2 ajtó. Mindkettő egy-egy folyosóra nyílt. A folyosók pedig a két szobába vezetett.
Az emeleten minden helyiségben a kék valamilyen árnyalata és a fehér uralkodott. A fürdőkben halványvajszín uralkodott. Miután kicsodálkoztuk magunkat, lementünk a nappaliba ahol a fekete és a fehér uralkodott.
- Kipakoltatok? – kérdezte Poppy.
- Igen – válaszoltam.
- Akkor figyeljetek – vette át a szót Soph – Bella, Tom és Thony a gimibe irattuk be, Poppy és Dav a szomszéd városba megy főiskolára, Paul pedig egy boltban fog dolgozni… Én pedig itthon maradok. Ang hivatalosan csak jövőre jön utánunk.
- Király! És hányadikosok leszünk? – kérdezte Tom
- 10.- esek lesztek, a fősulin pedig másodévesek lesztek Poppy.
- Okés.
- És mikor megyünk először sulibe? – kérdeztem.
- Jövő Hétfőn.
- És mi hárman minden órán együtt leszünk? – kérdezte Thony.
- Igen – mondta Sophie.
- Az jó. Akkor most pedig mindenki jön és veszünk „néhány” ruhát. – mondta boltkóros nővérem.
- Hhh… rendben – mondtuk kórusban. Senkinek nem volt kedve menni. A szomszéd városba mentünk vásárolni a plázába… Szegény Anget minden ilyenből egyenlőre ki kell hagyni.
Néhány órával később…
Remélem tetszeni fog mindenkinek a következő feji. Örülnék ha komiznátok…
Jó Olvasást:
Flora
Költözés
/Bella szemszöge/
Lassan már fél éve, hogy Sophie-k átváltoztattak minket. Itt a ideje a költözésnek. Ang még nem jöhet suliba, mert ugyan az önuralma nagyon nagy, de szemében még eléggé látszik a vörösség, habár már kezd áthajlani karamellszínűbe.
- Kész vagy? – kérdezte Sophie.
- Igen. Ez az utolsó bőröndöm.
- Akkor mehetünk is. – Vámpírsebességgel mentünk le az autókhoz.
Kanadába utazunk. Ang Thonyval, Sophie Paullal, Poppy Davvel én pedig Tommal utaztam egy kocsiban. Nem véletlenül így mentünk. Ang Thonyval jött össze miután átváltoztattak minket, Sophie Paullal, Poppy pedig Davvel nagyon rég együtt van. Én is az átváltozásunk után szerettem bele Tomba, amit ő örömmel viszonzott. Anget és engem 18-évesen haraptak
meg. Thonyt és Tomot 19, Davidet 22, Poppyt 23, Sophiet 26, Pault 27 éves korában változtatták át.
Churchillbe költözünk. Ez a város a Kanada-USA határtól körülbelül 1000 km-re van. A mi tempónkban nagyjából 2 nap alatt ott leszünk. Megállnunk csak egyszer kell a határnál, mert tankolni kell. Már nagyon kíváncsi mindenki, hogy milyen a ház. Poppy választotta és Sohie segítségével rendezte be.
- Kicsim! Szerinted mekkora házat vettek Poppyék?
- Nem tudom Tom. De szerintem nagyot, legalábbis ha az előző házból indulunk ki…
- Hát igen. Csak már lennénk ott – mondta.
Nekem több nem is kellett. Feljebb váltottam és gyorsítottam (ezzel megelőzve Angéket).
Másfél nap múlva…
- Hűha!! Kitettetek magatokért, Poppy. Gratulálok – mondtam ámuldozva.
A ház gyönyörű volt. 4 emelete volt plusz a földszint és a garázs ami az alaksorban volt a garázs. A fiúk kitalálták, hogy mindenkinek legyen egy autója, egy motorja és két közös nagy terepjáró. A garázsban már ott ált a négy új kocsi, a két terepjáró és a nyolc motor.
- Figyelem!! – Soph – Arra gondoltam, hogy a 8 kocsit újraoszthatnánk, mivel pl.: Bella sokkal gyorsabban vezet, mint pl. Ang, ezért Angela megkaphatná Bells kocsiját, Bella pedig választana az új járgányok közül.
- Én a volvot kérem. – mondtam és rámutattam egy aranyszínű csodára.
- Thony? Te melyiket szeretnéd?
- Az Alfaromeot.
- Thony kocsija kinek kell?
- Nekem az tökéletes lesz. – mondta szerelmem.
- Az én kocsimra ki ájázik? – kérdezte Poppy.
- Az én szeretném – mondta Sophie
- Paul?
- Én maradok a saját kocsimnál.
- Oké. És te David?
- Én a BMW-t kérem.
- Akkor az enyém marad – hála istennek – a Porshe – mondta Poppy.
- Most pedig a motorok jönnek – mondta Sophie.
- Sophie? – kérdezte Poppy.
- Én a piros Suzukit kérem.
- Tom?
- A fekete Yamaha tökéletes lesz.
- Bella?
- Fekete-fehér-kék Hyundai pont nekem való.
- Ang?
- Piros-fehér Yamaha.
- Dav?
- Nekem a sötétkék-fehér Honda kell.
- Thony?
- Én Fekete-fehér-piros Hondát kérem.
- Paul? – nézett végül rá Poppy.
- Hát… gondolom az a sötétrózsaszínt magadnak szánod… így nekem jó lesz a világoskék-fekete Hyundai
- Igen… akkor ezzel végeztünk – Poppyé lett a másik Suzuki.
Mikor beléptünk a házba, mindenkinek „egy nagyot koppant az álla a padlón”.
- Na? Hogy tetszik? – kérdezte nővérem.
- Nagyon szép.
- Figyeljetek. Innen jobbra a konyha van. Minden emeleten van két fürdő és két szoba. Az I. emeleten Sophie és Paul, a II.-on Ang és Thony, a III. emelet Dav és az én birodalmam és a IV. emelet pedig Belláé és Tomé. A szobákon és fürdőkön kívül minden emeleten van egy gardrób is. – hadarta Poppy. Mi csak mosolyogtunk rajta
- Most pedig mindenki menjen a saját emeletére és pakoljon ki – adta ki az utasítás Paul. Mi nevettünk, tisztelegtünk, majd felfutottunk a saját emeletünkre.
Nem minden ruhánkat hoztuk el. Majd itt veszünk mindent ami kell.
Mikor felmentünk a mi emeletünkre, ha lehet még jobban elcsodálkoztunk. Jobbra 4 ajtó volt, balra 1 és a folyosó végét lezáró fal. A gardrób az emelet majdnem felét elfoglalta. Bementünk, hogy kipakoljunk. Az egyik fele Tomé, a mási az enyém volt. Mikor végeztünk a pakolással, csak akkor vettük észre, hogy van a gardrób oldalfalán még 2 ajtó. Mindkettő egy-egy folyosóra nyílt. A folyosók pedig a két szobába vezetett.
Az emeleten minden helyiségben a kék valamilyen árnyalata és a fehér uralkodott. A fürdőkben halványvajszín uralkodott. Miután kicsodálkoztuk magunkat, lementünk a nappaliba ahol a fekete és a fehér uralkodott.
- Kipakoltatok? – kérdezte Poppy.
- Igen – válaszoltam.
- Akkor figyeljetek – vette át a szót Soph – Bella, Tom és Thony a gimibe irattuk be, Poppy és Dav a szomszéd városba megy főiskolára, Paul pedig egy boltban fog dolgozni… Én pedig itthon maradok. Ang hivatalosan csak jövőre jön utánunk.
- Király! És hányadikosok leszünk? – kérdezte Tom
- 10.- esek lesztek, a fősulin pedig másodévesek lesztek Poppy.
- Okés.
- És mikor megyünk először sulibe? – kérdeztem.
- Jövő Hétfőn.
- És mi hárman minden órán együtt leszünk? – kérdezte Thony.
- Igen – mondta Sophie.
- Az jó. Akkor most pedig mindenki jön és veszünk „néhány” ruhát. – mondta boltkóros nővérem.
- Hhh… rendben – mondtuk kórusban. Senkinek nem volt kedve menni. A szomszéd városba mentünk vásárolni a plázába… Szegény Anget minden ilyenből egyenlőre ki kell hagyni.
Néhány órával később…
- Na jó. Mára elég – mondta Sophie – menjünk haza és utána menjünk vadászni
- Rendben… - „na végre” gondoltam magamban.
„ Kicsim, mi lenne ha mi kettesben mennénk vadászni?” kérdezte gondolatban szerelmem.
„Mért is ne” – és rámosolyogtam.
- Mi kettesben megyünk vadászni – közölte Tomas.
- Rendben… de ne tegyetek az erdőben nagykárt… - vigyorgott kajánul Thony, amit Ang egy taslival jutalmazta… - jólvan na…
- Nem kell rosszra gondolni… -mondtam nevetve.
Mindenki elindult. Nagyon szép helyre költöztünk. A közelben volt egy tó ami az esti holdfényben negyon szép volt. Remélem sokáig fogunk itt élni…
