6. fejezet 2. rész
Remélem tetszeni fog… A motorokról a feji végén lesznek képek (mind a 8-ról)
Jó olvasást
Flora
„Ez lehetetlen” 2. rész
/Edward szemszöge/
Ez nem lehet igaz… Mindenre emlékszik…
- É… és… haragszol… rám… amiért… ott hagytalak?? – kérdeztem alig hallhatóan. „ Bocsi Edward, de ezt titkoltam előled, mert tudtam, hogy csak mégjobban kiakadnál… Haragszol?” Alig észrevehetően megráztam a fejem.
- Nem, nem haragszom rád, bár akkor ez nagyon fájt, de azt ne várd, hogy mindent elfelejtve rohanjak a karjaid közé. Már megtaláltam az igazit s sajnos ez nem te vagy. Ebbe bele kell törődnöd. – mondta békítő hangon.
- És van valamilyen képességetek? – kérdezte terelés képp Alice.
- Van… de majd csak akkor mondjuk el ha együtt leszünk nyugodtabb környezetben. – itt jelentőségteljesen Tomra nézett ő pedig csak bólintott. – Annyit azért elárulok, hogy ne kételkedj a kétességedben Edward, hogy egy pajzs van az elmém körül amit bárkire ki tudok terjeszteni… Ezért nem hallod a testvérem és a párom gondolatait… Boccs de nem akarom, hogy belehallgass. – mondta Bella lágyan
- Értem… - mondtam még mindig fakó hangon.
- És Phlora… Neked van valamilyen képességed??
- Igen – szólalt meg először a kérdezett – ha valakit megérintek akkor látom a teljes életének minden mozzanatát, emberi és vámpír életének is.
- Oh… értem.
- Bella… nem szeretnéd megtudni a teljes múltad? – kérdezte Alice.
- Kössz nem… majd ha az agyam úgy akarja akkor újabb információkat tudok meg a múltamról. – mondta nyugodtan. Hihetetlen, hogy még csak elig egy éves és már aranyszínű a szeme és hatalmas az önuralma, hisz iskolába jár és csak most több száz diák ment el mellettünk és még egy arcizma sem mozdult jelezve, hogy szenved.
- Most már ideje órára menni. Ugyanabba az osztályba iratkoztatok, mint mi? - kérdezte Tomas.
- Gondolom igen. Nekünk Matek lesz az első óránk. – mondta Alice.
- Akkor igen. Gyertek, menjünk be. – mondta Bella csodálatos csilingelő hangján. Emberként is elbűvölő volt a hangja, de most vámpírként, ha lehetséges, még szebb, mint volt. Bella elindult az iskola bejárata felé. A derekát Tomas karolta át mint ahogy Bella is Tomasét. Csak azt éreztem h Alice utánuk húz. Bementünk a terembe. A hátsó sorban volt még két üres pad, így leültünk oda. Belláék is leghátul ültek, de Anthony egyedül ült… egyenlőre – gondoltam magamban. A megszokott unalmas órák következtek. Délben leültünk belláékhoz.
- Ugye tudjátok, hogy egy csomó diák azt gondolja, hogy valamilyen rokoni szál van köztünk mert hasonlítunk egymásre. – kérdeztem.
- Valószínű volt. – mondta Tom.
„Ebéd” után tesi órára mentünk. Furcsa volt azt látni, hogy Bellám nem esetlen, mint emberként, hanem mozgása tökéletes, hibátlan. Tökéletesen dobta a kézilabdát Tomas kezébe. Én Phlor-ral dobáltam. Egyszer csak azt éreztem, hogy „elhagy” az erőm…Emberinek éreztem magam. Biztos Belláék keze van benne… Az érzékeim ugyanolyan élesek voltak, mint eddig, de nem voltam olyan gyors és erős mint „általában”
A tesi tanár kitalálta, hogy egészpályás kézilabdát fogunk játszani. Bella és Alice volt a két csapatkapitány:
- Tom – kezdte Bells.
- Jasper – mondta Alice.
- Alexa
- Edward
- Thony
- Phlora
- Jessika
- Kérlek segíts, hogy hívják azt a srácot?
- Daren! Légyszíves menj Alice csapatába – mondta mosolyogva Bellám.- Kate, te pedig a mi csapatunkba gyere légyszives.
- Azt a szőke lányt hogy hívják? – kérdezte kedvesen Darent Alice.
- Evelyn gyere – mondta Daren
- Tim – mondta az utolsó nevet Bells. Így kizárásos alapon egy vöröses hajú lány maradt. Még ki tudtam olvasni a gondolataiból, hogy Carolle-nak hívják.
- Carolle – erősítette meg a tanár – akkor te menj Alice csapatába. – Utána nem hallottam senki gondolatát.
- .Bella… suttogtam úgy, hogy csak a vámpír fül hallja meg.
- Bocsi… - mondta ő is ilyen halkam. Elhelyezkedtek… Ők kezdtek. És mi is.
Náluk tom volt a hálóőr, Timothy a középkezdő vonalra állt labdával a kezében, gondolom beállót játszik, Bella a srác mögé irányítóba, Kate és Jessika a két szélső posztra míg Anthony és Alexa a két átlövő posztra állt fel.
Nálunk Daren ment a kapuba, Phlora volt a beálló, Alice az irányító, Evelyn és Carolle lövőbe, Jasper és én pedig a szélső postra álltunk fel.
A tanár az egy-egy elleni védekezést választotta, ami annyit jelent, hogy mindenki kiválaszt egy embert és folyamatosan mellette marad ezzel akadájozva, hogy labdát szerezzen. Alice Bellát, Phlora Alexát, Jasper Timothyt, Evelyn Katet, Carolle Jassikat én pedig Thonyt választottam. Mindenki nagyon jól játszott. Alice sajnos nem tudta annyira követni Bella ötleteit, mivel azok csak eléggé az utolsó pillanatban dőltek el. És én sem tudtam neki segíteni.
A meccs vége 36-36 lett.
- Jól játszottatok – mondtam Belláéknak mikor az öltözők felé tartottak. – de most már nem játszunk, úgyhogy igazán visszaadhatnád a „hallásom”
- Ja boccs… „már adom is”, csak tudod így igazságosabb volt egy kicsit a játék… Alicet meg mi tudtam cselezni más módón. – mondta mosolyogva. Tom és Anthony atöbbiekkel már bement. Így csak öten voltunk.
- Oké… így már jobb… és köszi…
- Nincs mit. – bementek az öltözőbe.
- Jass! Kérdezhetek, valamit – fordultam hozzá.
- Persze momd csak.
- Tényleg nem érez semmi Olyat irántam Bella? – kérdeztem
- Ne haragudj, de azt kell, hogy mondjam, nem. Szeret, mint ahogy egy testvért szerteni szoktunk, de nem szerelmes beléd. De tegnap kétségbeesést is éreztem tegnap, mikor először találkoztunk. Most pedig örömöt, hogy újra láthat minket.
- Értem – mondtam letörve. Miután már senki nem volt az öltözőben, így vámpírsebességgel öltöztünk vissza, majd megvártuk Alicéket.
MOTOROK
Paul Motorja
Sophie Motorja
David Motorja
Poppy Motorja
Bella Motora
Tom Motorja
Thony Motorja
Angela Motorja
